Yum használata - beállítások

A csomagkezelés világa című írásunkban betekintést engedtünk az RPM csomagkezelés alapjaiba. Soron következő írásaink a népszerű yum csomagkezelő alkalmazás és annak legnépszerűbb grafikus felületének alapvető kezelésébe igyekszik bevezetni az olvasót.

A yum - teljes nevén: Yellow Dog Updater, Modified - egy nyílt forráskódú, parancssoros csomagkezelő alkalmazás. Eredetileg a Duke egyetemen kezdték el fejleszteni, de újabban a Red Hat is részt vesz a munkában. A Red Hat disztribúcióiban alapértelmezett csomagkezelőként használja, ezen kívül más terjesztésekben is megtalálhatjuk, olyanokban mint a Fedora vagy a CentOS. Mivel a yum alapvetően konzolos program, így később számos grafikus felület készült hozzá. Legnépszerűbbek a Yum Extender és a KYum. Ezekről később még lesz szó.

Mielőtt a használatába belemerülnénk, időzzünk el egy kicsit a beállítási lehetőségeinél. Alapvető beállításait a /etc/yum/yum.conf vagy /etc/yum.conf - Linux programoknál megszokottan - text fájlban tárolja. Ez tetszőleges szerkesztővel megnyitható, de szerkesztéséhez root jogra van szükség.

su -c "nano /etc/yum/yum.conf"

Érdemes átnézni a legfontosabb beállítási lehetőségeket. Két fő csoportra oszlanak a beállítások, egyik a main, másik a repository szekció. Az elsőbe kerülnek a program globális beállítási, illetve az összes tárolóra vonatkozóak. A másodikba a tárolókat és azok tulajdonságait állíthatjuk be, de a legtöbb esetben a tárolókan saját konfigurációs állományuk van a /etc/yum.repos.d/ könyvtárban a repo-neve.repo nevű fájlokban. Ez utóbbit egy későbbi írásban részletesen is tárgyaljuk.

Az első main szekciónak mindenképpen léteznie kell, hogy a yum működjön. A beállítások többségének van alapértelmezett értéke. Amennyiben ez a fájl másként nem rendelkezik, nem szükséges külön beállítani, az alapértelmezett értéket veszi fel. Érdemes ezekben a disztribútor beállításaira hagyatkozni, csak külön igény esetén módosítani a beállításokat.
Szemléltetésként egy példa:

[main]
cachedir=/var/cache/yum
keepcache=1
logfile=/var/log/yum.log
exclude=udev gnome-commander wine*
gpgcheck=1
repo_gpgcheck=0
plugins=1

Lássuk részletesen a példában szereplő beállításokat:

cachedir=/var/cache/yum

Ez meghatározza, hogy a yum hová töltse le a csomag adatbázist, illetve a .rpm csomagokat. Itt tárolja ezeket az átmenetileg szükséges állományokat. Lehetőségünk van ide, vagy másik könyvtárba összegyűjteni a telepített vagy frissített rpm-eket. Ennek nagy jelentősége lehet, ha valamilyen gond adódik a frissített programokkal. Elég szabad hely esetén meghagyhatjuk a csomagokat.

keepcache=1

Értéke meghatározza, hogy telepítés vagy frissítés végeztével megtartja-e a cache fájlokat. Alapértéke:1 Fentebb írt módszerhez hasznos lehet, ha meg akarjuk tartani a csomagokat.

logfile=/var/log/yum.log

Meghatározza, hogy a yum mely fájlban helyezze el az eseménynaplóját. Alap értéke nincs, érdemes meghatározni.

exclude=

Kitilthatunk bizonyos csomagokat. Sem telepíteni, sem frissíteni nem engedi a yum az itt felsoroltakat. Amennyiben egy problémás frissítésbe ütköztünk, ezzel az opcióval tilthatjuk le a frissítését. Így a többi csomagot frissíthetjük. A listában használhatunk joker karaktereket, az egyes elemeket szóközzel válasszuk el. A példában látható is, hogy kitiltottam néhány csomagot, mivel az újabb verziók nem működtek megfelelően. Persze ezek nálam nem voltak megfelelő frissítések és a szemléltetés miatt kerültek bele. De előfordulhat, hogy szükség van erre az opcióra.

gpgcheck=1

Meghatározza, hogy a yum ellenőrizze -e a gpg kulcsokat az rpm csomagoknál. Ha a main szekcióban meghatározzuk, az kihat az összes csomag kezelésére. Mivel alapértéke 0, így tanácsos bekapcsolni! Ha lehet, mindenképpen használjuk ezt az ellenőrző/aláíró rendszert, mint ahogy a példa is mutatja!

repo_gpgcheck=0

Fentebbihez hasonló, csak a tárolók adatainak ellenőrzését végzi. Kevésbé fontos, mint a fenti, akár ki is lehet kapcsolni.

plugins=1

A yum csomagkezelő jellemzője, hogy beépülő modulokkal könnyen bővíthető. Ezek a yum plug-inok. Ezzel az opcióval engedélyezhetjük a használatukat. Parancssorban külön ki-be kapcsolhatjuk őket a --noplugins kapcsoló megadásával az egyes műveleteknél. Vagy csak egy beépülőt kapcsolhatunk ki a --disableplugin=[plugin] kapcsolóval illetve be a --enableplugin=[plugin] kapcsoló segítségével. Ezeket tetszés szerint kombinálhatjuk is növelve a parancs hosszát. Itt a példában globálisan engedélyezve vannak a beépülők.

Ezek a példában is említett beállítási lehetőségek. Ennyi beállítással már hatékonyan és biztonságosan lehet üzemeltetni a csomagkezelést. Persze a rendszer telepítse után nem kell feltétlenül ezeket külön beállítani, mert egy alap konfigurációt eleve kapunk. Ezeken kívül van még néhány beállítási lehetőség, amit érdemes megismerni.

Ezek:

reposdir=/etc/yum/repos.d

Az a könyvár, ahol a yum a tárolók .repo fájljait keresei. Alapértelmezetten ez a: /etc/yum/repos.d
Persze igény esetén ezt is áthelyezhetjük.

assumeyes=0

Ezzel az opcióval a yum minden kérdésére automatikusan igennel válaszolhatunk. Használata nem javasolt! Érdemes mindig egy utolsó pillantást vetni az elvégzendő műveletekre. A függőségi rendszer miatt az egyes feladatok kellemetlen meglepetést okozhatnak. Tartsuk tehát kikapcsolva. Parancsban ugyanezt jelenti a -y kapcsoló megadása.

installonlypkgs=

Így adhatjuk meg azokat a csomagokat, melyeket nem frissíteni, hanem telepíteni kívánunk. Tipikusan - alapértelmezés szerint is - a kernel csomagok tartoznak ebbe a kategóriába. Ezekből a régebbieket megtartja a rendszer, hogy probléma esetén is elindítható legyen a számítógép.

installonly_limit=2

Ezzel adjuk meg a fentebb tárgyalt "csak telepítendő" csomagok maximális számát. Tehát, hogy hány kernel legyen telepítve egyszerre. Alapértelmezetten ez 2, így például csak egy előző kernel marad a rendszerben.

timeout=20

Másodpercekben meghatározott időtartam. Ennyi ideig próbálkozik a yum csatlakozni egy szerverhez. Ha sikertelen, akkor lép tovább a következőre a mirror listában. Alap értéke 30 másodperc, türelmetlenebbek lejjebb vehetik.

pluginpath=

A beépülők helye. Alapértelmezés szerint ezek: /usr/share/yum-plug-ins és /usr/lib/yum-plugins. Ha kézzel telepünk beépülőt nem szabványos útvonalra, akkor érdemes itt jelölni a rendszer számára.

pluginconfpath=

Azt a könyvtárat jelöli, ahol a yum a beépülők konfigurációs állományait keresi. Ha nem állítunk be értéket, akkor a /etc/yum/pluginconf.d útvonalon keresi. Érdemes megemlíteni, hogy minden egyes beépülő saját beállító fájlt használ. Ezek alakja: pontos-nev.conf

Az itt felsoroltakon kívül még jó néhány más opció is megadható. Ha nincs különösen igényünk valamelyikre, akkor ezeket nyugodtan hagyjuk az alapértelmezett értékükön.
Részletesebb információt a kézikönyv oldalából kaphatunk.

man yum.conf

Következő részben a yum alapparancsaival foglalkozunk.